Omotesando street
2007 január 25. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Tokió legdivatosabb utcája, Harajukuban, az Omotesando utca, itt egymást érik a nagy divatházak üzletei, Dior, Prada, Loewe és társai szomszédságában találjuk , az Oriental Bazart, mely igazi kincseket rejt.
Az Oriental Bazar megnevezés ne tévesszen meg senkit, nem holmi török bazár jellege van üzletnek, hanem megtalálható itt minden kiváló minőségű japán kézműves és népi jellegű termék, kimonók, fapapucsok, legyezők, teás szettek, gyönyörű festett kerámia és porcelán edénykék, tálkák, evőpálcikák, pálcikatartók, selyemsálak, lakkárúk, papír termékek, kiegészítők, antikvitás, bútorok…
A pálcikatartókról jut eszembe, evés közben még véletlenül se tegyük a tányérra, az ételbe fúródva a pálcikánkat, mert esetleg összeráncolt homlokkal vetnek felénk rosszalló pillantásokat, hanem helyezzük a tányér mellé, vagy elé az erre a célra szolgáló pálcikatartóra, ami renget féle változatban létezik, találunk fából, kőből, mázas kerámiából, filigrán kis porcelán darabot is, vagyis mindenki kiválaszthatja a hozzá leginkább illő darabot.
Csodaszép edényeik, tálaló készleteik vannak. Ami meglepő, hogy nem 4-es vagy 6-os kiszerelésben kaphatóak, hanem 5-ösben. A négy állítólag nem szerencsés szám..
A csomagolás is éppoly fontos, mint a bel tartalom, nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy ízléses és minőségi csomagolásban adják ki a kezükből a megvásárolt árút.
Beletelt egy kis időbe, mire sikerült kiválasztanom a megfelelő darabokat, a bőség zavara, ugyebár.
A kert
2007 január 10. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Kokyo Higashi Gyoen
Tokió betondzsungelében található egy varázslatos hely, a Császári Palota kertje. Nyilván több varázslatos hely van, de ez egy a sok közül.
Még 1968-ban nyitották meg a publikum előtt. 21 hektáros buja zöld, üdítő kis békés sziget a felhőkarcolók árnyékában. A Császári Palotába természetesen nem lehet bejutni, tehát be kell érni „csupán” a kerttel. A kert sem piskóta! Egyes szerencsés emberek, akik a kerttől pár saroknyira laknak, ide járnak futni, ebbe a pazar módon megtervezett és kialakított parkba. Én is szívesen elfutkosnék itt naphosszat!
Amint virágba borul egy fa, bokor, vagy a bimbóból virág lesz, rögvest megírják a helyi lapok és ezen felbuzdulva nyugdíjasok csapatai szállják meg a kertet. Tiszavirág módjára rajzanak szét hiper-szuper fotófelszerelésükkel és készítik a természetfotók tömkelegét. Még nem láttam egyszerre ennyi szuper fotóscuccot, egy rakáson, mint a nyugdíjasok nyakában.
Itt igazán feltöltődhet, az aki besokallt a metropoliszi forgatagtól.
Yokohama
2007 január 7. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Hétvégi program volt a yokohamai kiruccanás. Az óceán parton találjuk a Sea Paradise-t.
Imádom a tengert, az akváriumokat, így élvezettel vetettem be magam az elképesztően hatalmas akváriumba, ahol inkább én éreztem magam, úgy mintha akváriumba lennék zárva és nem a halak és egyéb tengeri élőlények.
Fantasztikus volt, ahogy a fejem felett és körülöttem úszkáltak a cápák, ráják, halak színes csapatai. Egy búvár delfineket produkáltatott a közönségnek, jeladásra csókot kellett adniuk egymásnak, persze a jutalom sem marad el, a feladat teljesítése után halat kaptak, tehát a motiváció megvolt, nem csupán szimpátiából tették.
Szinte minden létező tengeri élőlény megtalálható a különböző gigantikus akváriumokban.
A delfin és fóka showra is beültem, habár az állatok idomításának nem vagyok híve. De szerencsére nem csináltattak semmi nyakatekert, annyira természetellenes produkciót velük, illetve az üveg medence szélén való egyensúlyozás nem hiszem, hogy a természetben olyan gyakran előforduló jelenség mint olyan…
A tokióiaknak nagyon kedvelt hétvégi kirándulóhelye, ami egy egész napos program, hiszen olyan nagy, hogy rámegy az egész napunk, persze egy kis ebédet is beiktatva, mondjuk az egyik helyes kis étteremben, melynek terasza az óceánra nyúlik.
Ebéd utáni sziesztaként bérelhetünk kutyát is és tehetünk vele egy kiadós sétát a parton.
Persze ezt kihagytam.
Vagy felülhetünk a hullámvasútra is, mely szédítő magasságba röpít fel. De ezt inkább ebéd előtt tegyük.
Egyéb okból kifolyólag ez is kimaradt.
Shamiszen konyhája
2007 január 7. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Egyik kedvenc, nagyon egyszerűen elkészíthető japán ételem a tofu, pirított zöldségekkel. Ehhez kemény állagú tofut kell venni, és apró szeletekre vágni.A zöldségeket:hagymát, sárgarépát,padlizsánt,paradicsompaprikát,sütni való tököt, burgonyát szintén felszeletelem és repceolajban megpirítom, ízesítésként szójaszószt öntök rá. A shiitake gombát beáztatom, majd a felesleges vizet lecsepegtetem róla és vékony szeletekre vágva, hozzáadom a zöldségekhez, valamint a tofut is. Az egészet összekeverem, egy kis sóval borssal fűszerezem.
A japán ételeket nem kell agyonfűszerezni, hisz a lényeg a zöldségek zamatán van.
A tofu önmagában elég jellegtelen ízű, mondhatnám úgy is, hogy nincs semmi íze. Viszont nyakonzúdítva szójaszósszal és enyhén grillezve finom csemege válik belőle.
Szintén egyszerűen elkészíthető a sárgarépás rizs: a rizst megfőzöm (japán, jázmin vagy barna), a sárgarépát gyufaszállnyi csíkokra vágom és szójaolajon, szójaszósszal megpirítom, szezámmaggal jó alaposan megszórom, még egy kis szakét is löttyintek rá, egy csipetnyi chili paprikával megbolondítom, vékony csíkokra vágott norival(alga) fokozom az esztétikai élményt és kész.
A bonito pehelyben megforgatott és kisütött hal és zöldségek párosítása is nagyon finom.
A rizsgolyók készítése már igényel némi ügyességet. A megfőtt rizsből kis golyókat formázunk és a közepébe párolt lazacot rejtünk, majd norival burkoljuk be, a nedvesség hatására a száraz nori szépen ráragad a rizsre.
Ha szeretnénk áttérni a japán konyhára, akkor a következőket feltételnül szerezzük be a hipermarketek, illetve ázsiai üzletek polcairól:
szójaszósz,wasabi,nori alga,miso,bonito halpehely,tofu,szaké, szezámmag, rizsecet, szezámolaj, szójaolaj, repceolaj, japán apró szemű rizs,soba és udon metéltek és sok friss zöldség, gyümölcs , hal.
Itt be is fejezem, mielőtt főzős blog válna a teaházamból.
Inkább áttérek a zöld teára, már írtam róla korábban, de nem győzöm kihangsúlyozni a japán teák fontosságát. Japánban a legfinomabb, legelterjedtebb, legfrissítőbb ital a zöld tea. Az étkezések végén is zöld teát isznak, főleg senchát, ami a legkedveltebb tea.
Kedvencem a genmaicha, ami zöld tea és pirított barna rizs keveréke. Az enyhén keserű matcha és az édeskés rizsszemek remek párosítása, enyhe, eső utáni föld illatú elegyet alkot.
Tofu, nori, miso és társai
2007 január 4. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Túl a karácsonyi és szilveszteri nagy zabáláson(tisztelet a kivételnek) hasbavágó témával folytatom.
Japánban találjuk a legkevesebb elhízott embert, a nők karcsúak és kortalanok, hosszú életűek, idős korukban is aktívak maradnak. Egészségesek, a hajuk fényes, bőrük színe rózsás, make up nélkül is. Mi a titkuk?
A titok nyitja a konyhában keresendő. Hihetetlenül egészségesen táplálkoznak és nem csak egészséges amit esznek, hanem ízletes, zamatos gasztronómiai és vizuális élmény is egyben.
Hát akkor nyissuk egy ki egy tokiói konyha ajtaját és lássuk, hogy mit rejt!
Kezdem a legismertebbekkel, hogy legyen mindenkinek egy kis sikerélménye, hogy tényleg ezt ismerem és kóstoltam is már…
Algák a konyhapulton.
Mély zöld színével kitűnik a nori, ami vékony, szárított tengeri alga lap. A sushi elengedhetetlen kelléke. Szeletelve tehetjük metéltek és rizs mellé is köretként.
A hijiki szalagszerű kiszerelésben kapható tengeri növény.
Az algák királya viszont a kombu, barnás zöld színű hínárfajta.
A tofu tömb alakú szójababtejből készült túró. Nagyon népszerű, magas a fehérje tartalma, jól helyettesíthetjük vele a húst. Van lágy és van kemény verziója.
Miso az erjesztett szójababpüré, nagyon sok féle változatban létezik. Pikáns ízt ad zöldségeknek, halaknak.
Bonitot minden tisztességes japán konyhában találunk, ami nem más, mint szárított makréla halpehely . Nagyon fontos alapanyag, levesekhez és köretekhez használják.
Mi az? Barna folyadék, szójababból, sóból és vízből és rengeteg féle ételt ízesíthetünk vele, pácolhatunk benne. A szójaszósz. Talán kicsit elcsépelt, de elengedhetetlen tartozéka a japán konyhának.
A japánok rengeteg halat, zöldséget, rizst, szóját, gyümölcsöt , zöld teát fogyasztanak.
Szénsavas, cukros löttyök helyet cukrozatlan zöld teát fogyasztanak.
Élvezik az ízeket és élvezettel esznek. Kis adagokat tetszetős kis tálkákban tálalnak, az esztétikai élvezet is fontos számukra.
Az összehasonlítás kedvéért: képzeljünk el magunk elé egy tál gőzölgő pacalt és vessük össze például lentebb a ryokani részben bemutatott hagyományos japán reggeli látványával. Van különbség, igaz? Biztos megoszlanak a vélemények, de remélem azért a többségnek az utóbbi tetszik jobban!:)
Tanácsként annyit mondanék, hogy vegyünk példát róluk és könnyebbek leszünk, egészségesebbek, energikusabbak és még jó pár évet is letagadhatunk a korunkból.
A folytatásban tálalom majd, persze csak virtuálisan pár kedvenc japán kajámat, főleg olyanokat, amiket bárki elkészíthet otthon is és nem kell elvágtázni egy tokiói szupermarketbe , ahhoz, hogy beszerezzük a hozzávalókat.
Tehát kötényt felkötni, evőpálcikákat előkészíteni, hamarosan folyt. köv.
Japán művészeknél
2006 december 20. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
A japánokról tudni kell, hogy zárkózottak, nagyon kedvesek, udvariasak de azért tartják a három lépés távolságot, az otthonukat pedig teljesen magánszférának tekintik. Így még inkább értékeltem, mikor egy művészházaspár meghívott harmadmagammal magukhoz vendégségbe.
A fiatal festőművész pár egy új építésű házban él, a berendezés meglehetősen puritán, minden fehér, a falak, a padló, a bútorok, így kellően érvényesülnek a falakon a saját pasztell alkotásaik. A sarokban pedig egy óriási színesre festett kéz uralja a teret. Hívtak barátokat is és rögtön az érkezésünk után mindenkiről készítettek egy-egy polaroid fotót, amit aláírtunk egy ezüst színű filctollal és felkerültünk arra a falra, ahol a világ minden tájáról érkezett barátok, ismerősök sorakoztak, de magyar még nem volt a vendégtáblán. Most már igenJ .
Nagyon kedvesek és aranyosak voltak, kellemesen elcsevegtünk és nagyon érdeklődőek voltak Magyarországot érintően.
Már kezdtem elveszettnek érezni magam a felhőkarcolók, óriáskivetítők, többszintes alul-és felüljárók között, tehát nem volt más választásom, mint Asakusába menni az ősi Tokióba.
A templom előtt hosszú bevásárló utca buzdított ajándékvásárlásra. Gyönyörű legyezőket, japán papucsot, evőpálcikákat szereztem be. Na de félre a vásárlással! A templom gyönyörű volt kívül belül. Előtte füstölőt lehetett venni , szantál illatút. Persze, hogy nem hagytam ki a lehetőséget. A kis füstölő köteget, meggyújtás után egy óriási bronz üstben helyezte el mindenki, közben legyező mozdulatokkal a füstöt magunk felé kellett hajtani, hogy megtisztuljunk lelkileg.
Eszembe jutott az egyik kedvenc filmem az Elveszett jelentés – Lost in translation, Sofia Coppola teljes egészében Japánban forgatott filmje.
Dióhéjban a történet azok kedvéért akik nem látták:
Bob és Charlotte amerikaiak és mindketten éppen Tokióban, egy számukra teljesen idegen kultúra világában tartózkodnak. Bob filmsztár, aki egy whisky-reklám forgatására érkezett a városba, Charlotte pedig munkamániás fényképész férjét kísérte el.
Az álmatlanság egymás mellé sodorja a két elveszett embert: Bob és Charlotte útjai egy éjszaka a luxusszálló bárjában keresztezik egymást. A véletlen találkozásból rövidesen meglepő, titokzatos barátság szövődik a középkorú filmszínész és a hamvasan fiatal lány között.
Charlotte és Bob együtt kószálva fedezik fel Tokiót, s a helybéliekkel való találkozások révén számos harsányan vidám élményben lesz részük.
Az Elveszett jelentés csodálatosan fényképezett, megindító humorú vígjáték, mely kifinomult érzékenységgel ábrázolja az emberi kapcsolatok sokféleségét. Számomra nagyon speciális hangulata van a filmnek.
Közlekedjünk, de okosan
2006 december 20. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Tokióban eljutni A-ból B-be, úgy, hogy a két pont a város két túlsó végén van nem egyszerű feladat, előzetes tervezést igényel, a metróhálózat alapos tanulmányozásával. Itt ugyanis nem csupán kék, piros, sárga vonal van, hanem tobzódik a színekben a metró térképe.
Egy ekkora óriási város meg is halna kiválóan működő metróhálózat nélkül.
A rendszer úgy van kitalálva, hogy bliccelni nem lehet. Legpraktikusabb napi vagy heti jegyet venni és akkor nem kell állandóan jegy vásárlással bíbelődni, csak a jegyünket betenni az automatába, amire az rányomtatja, hogy mennyi jen van még rajta, így mindig képben vagyunk.
Egy-egy nagyobb állomáson (pl.: Shinjuku) óriási forgalom van, a tömegáradat egyszerűen szédítő.
Itt utazhatunk vezető nélküli, számítógép vezérelte hévszerű járművel is.
Majd el felejtettem, utazhatunk riksával is, habár én sajnálnám szegény fiút…
A taxik ajtaja automata, tehát magától kinyílik. Csakis a hátsó ülésre üljünk. Meglepő volt, hogy műszálas csipke borítja az ülés fejtámláját, mint valami ízléstelenül berendezett lakásban a kanapé háttámlájára biggyesztett 100% poliészter csipkecsoda. Még ha egy kubai taxiról lenne szó, akkor nem lepődnék meg, de így… A sofőrök általában nem beszélnek angolul, tehát, ha biztosan el akarunk jutni a oda ahova akarunk, akkor legegyszerűbb ha egy térképen megmutatjuk a célállomást.
Teázunk?
2006 december 19. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Elvégre japán teaházban vagyunk, nemJ ?
Japánban a teaivás nem merül ki abban, hogy a teafiltert belelógatjuk a forró vízbe, aztán cukrot és citromlevet zuttyantunk a teánkba, felhörpintjük, aztán mindenki siet a dolgára.
A teakészítés és ivás itt szertartás és körülbelül 3-4 órahosszáig tart, a külföldieken megkönyörülnek és nekik, csak másfél órás és természetesen az is térdelő ülésben.
Nem mindegy hogyan tartjuk a teáscsészét, melyik fele mutat irányunkba, mindennek megvan a maga szabálya.
Nagy teaivó vagyok, jöhet minden jó minőségű tea: fekete, zöld, fehér, mate, rooibos, oolong, assam, pu erh, lapacho, ceylon,honeybush, jázmin…..
Japán kedvencem a Genmai-cha, ez egy aromás, frissítő hatású könnyű zöld tea, aminek a különleges ízét a pörkölt, pattogtatott rizsszemek adják. Szentségtörés lenne elrontani bármiféle ízesítőanyaggal.
Sencha teát is kedvelem. Az első szüret eredménye a Sincha, a leveleket május elején szedik le. Gyokuro – harmat ékszer – gőzölés után a tea leveleket csavarják és szárítják.
Matcha – a porított tea – nagyon magas minőségű tea. Az első szüret után szárítják a leveleket, válogatják és óvatosan kőmozsárban finom porrá zúzzák. A matcha kiváló ital és jégkrém alapanyag is. Erőteljes zöld színe van.
Az sem mindegy, hogy miben isszuk teát, ugyanis az is befolyásolja az ízélményt, hogy kő, porcelán, kerámia vagy üveg csészéből fogyasztjuk.
Mindennap szánjunk egy kis időt a teázásra, gyújtsunk hozzá füstölőt, gyertyát és álljunk meg egy cseppet. Nagyon jó lassító, rohanó világunkban.
A japán szauna
Nagyon szeretek szaunázni, így hát Japánban sem nélkülöztem eme egészségmegőrző kedvtelésemet. Kíváncsi voltam miben különbözik, vagy egyáltalán különbözik-e a nálunk megszokottól.
Nos, ha összehasonlítom a tokiói szaunázást, az antalyai eldugott kisutcában lévő hammambeli élményemmel, óriási a különbség, az első szembeötlő dolog a patyolat tisztaság és a tisztaság illat.
Nem koedukált a szauna és senki nem visel fürdőruhát, csak hófehér, pihe-puha fürdőlepedőt.
Az öltöző után, egy bambuszpadlóval burkolt helységen keresztül vezet az út a szaunáig, ahol tornyosulnak a különböző méretű, hófehér törölközők és itt található egy miniatűr fürdőruha centrifuga is, hogy aki úszásból jött, az szárazra centrizhesse a fürdőruciját, hát igen ők még erre is gondolnak és tényleg csontszáraz lett a fürdőruhám. Természetesen először tisztálkodni kell a szaunába lépés előtt, a szokásos módon( ahogy a kyotoi ryokanban). Gyönyörű fekete kővel burkolt a fürdőhelység, több kis zuhanyzó fülkével, jéghideg vizes merülő medencével és egy forró vízzel töltött medencével, ahova a zuhanyzást követően kell nyakig merülni, hogy ellazuljunk.
A szaunában puha, meleg fény fogad. A szauna kályha high-tech design és az egésznek minimalista hangulata van, más mint egy hagyományos finn szauna.
A szauna padokon törölközőbe burkolt filigrán kis japán hölgyek csicseregnek és úgy tűnik itt a piros lábköröm dívik. Kortalanok, egyszerűen nem lehet meghatározni a korukat, szerencsések a japánok, gondolom a szarkaláb és mimikai ránc fogalma náluk ismeretlen.
A fürdést követően egy újabb helységben találom magam, amolyan sminkszobában. Jól megvilágított tükrök előtt az asztalon sorakoznak különböző kence ficék, itt is csak Shiseido, a haj belövéséhez használatos cuccok, többféle hajkefe, fésű és hozzá uv-s fésű sterilizáló. Nem is hagyja el senki csapzott hajjal, kipirultan a szentélyt, csak frissen, üdén, jólfésültenJ
Sou-Sou
2006 december 18. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Japánban manapság a fapapucs nemcsak tradicionális viselet, hanem trendi is. Nemcsak kimonóval, hanem más egyéb utcai viselettel is megfér.
A szálloda liftjébe beszállva a legújabb szerzeményem feszített a lábamon, a tradicionális japán fapapucs. Rajtam kívül csak japánok voltak a liftben, amint tekintetük megakadt a lábamon, óriási derültség támadt, mosolyogva bólogattak, hogy „cool”. Tetszett nekik nagyonJ. Volt aki még integetett is , ahogy kiszálltam a liftből.
Talán, ha egy japán, kishazánk utcáit szegedi hímzett papucsban a lábán rója, hasonlóan mosolyt fakaszt, de a japánok ezt nagyon kedvesen és barátságosan teszik, hajlongások és bólogatások közepette.
Ha már a lábbelinél tartok meg kell említenem egy iszonyúan kreatív üzletet, ahol főleg cipőket, fapapucsokat lehet kapni és kimonókat. Ez itt a reklám helye: Sou-Sou az üzlet neve. Specialitásuk az egy ujjas cipő, vagyis a nagy ujj külön boxban parkírozik. Természetesen lehet zoknit is venni hozzá. Ebben a láb inkább egy malaclábra hasonlítJ.
Rengeteg fajta színben, mintázatban pompáznak.
Tokyo, avagy nem csak templomok és felhőkarcolók
2007 március 3. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Pár dolog, amit csak itt próbálhatunk ki:
– Aki szívesen bújna Tom Cruise bőrébe, a’la Utolsó szamuráj, annak csak el kell kocognia a Toho suliba, ami Shinjukuban található, itt aztán el lehet sajátítani a szamurájság fortélyait.
– Aki horgászni szeretne, az időtől függetlenül megteheti zárt helyen, ahol éppen tök mindegy, hogy kint szakad az eső. Kellemes klímában, csak a halfogásra kell koncentrálni.
– Aki szívesen bújna egy gésa bőrébe egy-két fotó erejéig,természetesen arra is van lehetőség. Totális metamorfózis az európai embereknek. Csodálatos kimonók közül lehet válogatni. Választás lehetősége is adott, Maiko vagy Geiko ? Illetve párok is beöltözhetnek, Maiko és Szamuráj stílusba.
A miheztartás végett adok tájékoztatást az árakról is, például ha Geiko stílus jön be inkább, akkor 12.000 jent kell leperkálni {2-vel szorozzuk be}, ez az összeg tartalmazza a kimonó bérlést, sminket és 3 db fotót. Örök emlék :}
– Karaoke medencében, ha erre szottyan kedvünk, ennek sincs akadálya, az Ibis Hotelben, Minato-ku-ban megtehetjük.
– Tokyo állomáson várakozva, ha van egy kis időnk a vonatunk indulásáig és egy kis felfrissülésre vágyunk, hát akkor ne habozzunk, beugrani a Tokyo Kur-ba, itt vehetünk egy kellemes fürdőt és test radírozást. Megszabadulva az elhalt hámsejtjeinktől, felfrissülve folytathatjuk tovább utunkat.
– Béreljünk kutyát egy órányi sétára{hát, erről már kifejtettem a véleményemet lentebb} Puppy the World-ben 1-6-1 Daiba, Minato-ku, meg tehetjük,… ha nagyon akarjuk
– Nézzük meg felülnézetből, a világ legnagyobb városát, a hatás kedvéért éjszaka, helikopterből. Excel Air, Urayasu Heliport.
– Ha éjszaka kívánnánk friss sushit és hozzá egy hideg sört, vagy saket, semmi akadálya, a Sushi Zanmai Honten, Tsukiji , 24 órán keresztül nyitva.
– Aki olyan elvetemült, hogy át akarna élni egy 7-es erősségű földrengést, a Tokyo Fire Departmen’-ben átélheti. Hajrá!
Oldal ajánlása emailben
X