2006 november 10. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita

 Első nap a Tokyo Tower-hez  vezet utam. Lépten nyomon, a bejáratnál, a lifthez vezető már méteren, a lift előtt hihetetlenül sok, mosolygós, egyenruhás, kalapos kis japán hölgy/lány (a koruk egyszerűen meghatározhatatlan) navigál kecses kézmozdulattal, gondolom, hogy el ne tévedjen valaki azon a pár méteren, de felfoghatjuk úgy is, hogy törekednek a munkanélküliség elkerülésére, ami lássuk be sikerül a japánoknak.

A Tokyo Tower hajaz az Eiffel toronyra, de persze nem olyan patináns és szép, modernebb és egy picit magasabb is. A látvány mellbevágó. Kár, hogy nincs tiszta idő, mert akkor még a Fujit is lehetne látni, de így is lenyűgöz amit látok, iszonyúan zsúfolt betondzsungel, ahol nyomokban fellelhető egy-egy kis üde zöld sziget; templomok hozzá tartozó kerttel. Nézem egy darabig a várost, mire tudatosul bennem, hogy hol is vagyok.

Buddhista templom hívogat, a  meditációs zene, a füstölő illat, a buddha szoborból áradó nyugalom marasztal. A templom kertjében kis kő baba szobrok sorakoznak, fejükön piros horgolt sapka, kezükben szélforgók. Színes, vidám és egyszerre ijesztő, ők a meg nem született gyermekek . Némelyik kis piros sapek még egész új, többet már kikezdett az idő vasfoga. Fúj a szél, a forgók pedig eszeveszett táncba kezdenek, mintha a fájó veszteséget akarnák elrepíteni.

 

 

2006 november 9. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita

 16 órás repülőút önmagában nem olyan vészes, de ha az ember mellett egy karót nyelt, holland pasi foglal helyet – aki az első ötpercben módszeresen bedugaszolja a fülét és alvómaszkkal zárja ki teljesen a külvilágot, akinek ráadásul még kisdolga is csak egyszer támad 16 óra alatt – nem könnyű. Non stop film nézés, kb. 3 óránkéti folyosón sétálgatás, oolong tea ivás, persze csak a hollandus feletti átmászás után, így viszonylag gyorsan elröppet az a pár óra, időzónákon át, persze az alvás nem sikerült.

Landolás Tokióban.

 

A reptéren várnak. Ez életmentő, mert világomról nem tudok, iszonyú fáradtnak érzem magam. De út közben cikázik a szemem, szívom magamba az ismeretlent.

Minden országnak van egy jellegzetes illata vagy épp szaga, országa válogatja, pl.: Máltának furán édeskés illata van. Tokióban landolva megcsap a tisztaság illat. Minden tiszta, patyolattiszta és mindenki makulátlan. A férfiakat mintha skatulyából húzták volna elő, fekete öltöny, fehér ing, a nők tökéletes frizurával, sminkben, nőies rucikban tipegnek, inkább csámpáznak, ez elég feltűnő – a japán nők csámpásak ( tisztelet a kivételnek).Kezd frusztrálni a kényelmes utiruhám, lófarokba kötött hajam.