Hirosima
2006 november 22. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Suhanás Shinkansennel, irány Hirosima. A város neve vészjóslóan cseng, hiszen az atombomba támadással kapcsoljuk össze.
Tudtam előre, hogy nyomasztó lesz, de akkor is látni akartam
Hirosimát a semmiből építették újjá, ma üde, nyüzsgő város, de sajnos patinás, régi épületek híján, aminek jól tudjuk az okát.
Az emlékpark felé haladva rögtön kitűnik az „Atombomba-kupola” azon kevés épületek közé tartozik, melyek túlélték a támadást.
Hatalmas üvegvitrinekben több ezer színes origami, gyerekek készítették, az áldozatok emlékére. Nagy a nyüzsgés körülöttük kisiskolások teszik be friss alkotásaikat.
Az emlékmúzeum vérprofin van kialakítva, belépve mindenki arcán a döbbenet. A város makettje terül el szemünk előtt az atombomba támadás előtt és után. Nem maradt semmi.
Képek, tárgyak idézik a szörnyűséges napot.
Helyi idő szerint 8 óra 14 perckor az Enola Gay nevet viselő B-29-es amerikai bombázó legénysége kioldja a pusztító fegyvert a 350 ezer lakosú célpont felett. A kisfiú (Little Boy) 580 méter magasan robbant fel a városközpont fölött. Vakító fény villant föl, a robbanást követő iszonyatos légnyomás másfél kilométeres körzetben földig rombolta a házak tömegét. Hirosima fölött gomba formájú, vörös felhő keletkezett, majd tűzvihar söpört végig a településen.
A hő akkora volt, hogy néhány áldozatnak csak a körvonalai maradtak meg, melyeket a robbanás a környező betonfalakba égetett. Egy ilyen betonfal ki is van állítva. Egy darabig nézem, mire felsejlik előttem egy emberi árny. Mások onnan még három kilométeres távolságra is szörnyű égési sérüléseket szenvedtek. A robbanás fészkében a radioaktív sugárzás azonnal kioltotta mindenki életét.
A fotók mindent tényszerűen bemutatnak.
Olvadt üveg, megégett iskolás uniformis, hajlott vashíd elemek és sok sok minden …
Azt hiszem ennél rosszabb már nem lehet… az egyik teremben viaszbáb figurákon elevenednek meg, az áldozatok. Ezt inkább nem részletezem.
A döbbenettől bénultan, tompán hagyom magam mögött az épületet és érzem, hogy a sírás fojtogat.
Hirosimára egy napot szántam és valahogy megkönnyebbülök amikor elhagyom a várost.
Nara
2006 november 19. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Kyototól csak egy kőhajításnyira van Nara, vétek lett volna kihagyni. Ide nem Shinkansennel, hanem egyszerű mezei vonattal lehet eljutni. A japán egyszerű mezei vonatot az otthoni első osztályú IC-vel azonosíthatjuk be. Alig negyven perc az út.
Nara híres neves parkjáról és a Todaiji templomáról ismeretes, ami a legnagyobb fa templom Japánban.
A parkba érve úgy érzem magam, mintha egy mesébe csöppentem volna barátságos őzikék amerre a szem ellát, már kezdem hiányolni a mézeskalács házikót. Körülbelül 1500 őz él itt a parkban idilli körülmények között.
Meglehet őket simogatni, nagyon kedvesek, addig amíg meg nem veszi az ember nekik az őzike kaját, erre több helyen is van lehetőség, olykor az őzikék provokálják ki, hogy vegyünk már nekik egy kis nasit. Amint meglátják és meghallják az őzkaja zacskó csörgését, az ártatlan kis bájos őzek egyszer csak átváltanak rámenős, agresszív stílusba, csordába tömörülve indítanak támadást a kaja mielőbbi megszerzéséért.
Egy olasz hölgy úgy megijedt, hogy a levegőbe repült a zacsi, mert Bambi már a ruháját kezdte kóstolgatni. Pedig nem állnak az éhhalál szélén, mert szinte kivétel nélkül minden látogató elcsábul a nagy barna szemek és hosszú rezgő szempillák láttán és vesz a csemegéből nekik.
A park belseje felé haladva lassan bontakozik ki a fák közül a Todaiji templom látványa. Elképesztően nagy, szinte letaglóz! A legnagyobb fa templom egész Japánban.
A templomban
Templomok
2006 november 17. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Muszáj kiemelnem pár templomot a teljesség igénye nélkül.
Nanzenji templom
Kameyama császár építette még 1264-ben ezt a csodát, aki később Busshin Daimin Kokushi zen mester tanítványa lett, aki később zen templommá szentelte.
Cipővel nem lehet belépni, mezítláb, vagy piros egyen papucsban csak. Teljesen magával ragad amit látok. A kert mesteri módon van kialakítva, látszik, hogy a kavicsokat reggel gondosan igazították gereblyével, sehol egy kóbor fűszál, vagy falevél, egyszerű és tökéletes. Szemet gyönyörködtető és pihentető. Egyébként ha otthonra is akarunk magunknak zen kertet, akkor vásárolhatunk miniatűrt.
Talpam alatt a több száz éves fa padló és körbevesz a meditációra tökéletes környezet, egy-kép gésa jelenléte még inkább fokozza a különleges élményt.
Yasaka Jinja kápolna és azok a csodálatos lampionok…
A kápolna 877-ben épült. Jó régi!
Ez a kápolna különösen népszerű imádkozó hely a betegek körében, állítólag magnetikus hatással bír. A fennkölt és nemes karmazsinvörös kapuja nemzeti kulturális örökség.
Kandzsikkal (japán írásjelek) festett rizspapír lampionok sokasága igazán megkapó látvány.
Chion-in templom
Nos, ez a templom sem mai gyerek, 1175-ben épült. Hatalmas fa szerkezetű építmény. Sanmon kapu a legnagyobb Japánban és mindenképp meg kell említenem a hatalmas bronz harangot, ami alá beállni kicsit félelmetes érzés volt, de azért reménykedtem, hogy nem pont most fog leszakadni.
Kiyomizu-dera templom
A kiyomizu tiszta vizet jelent.
Világörökség egyik gyöngyszeme. Körbejárható teraszáról pazar kilátás nyílik a városra.
Élet a ryokanban
2006 november 16. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
A ryokanban kényelmes kimonóban és papucsban flangálunk, igazán családias a légkör.
A fürdőszoba más, mint amit otthon megszokhattunk. A tusoló külön van, sokkal alacsonyabb, egy kis ülőkére ülve, először le kell zuhanyozni és hajat mosni és csak ezután, tisztán lehet elmerülni nyakig a forró vízben. Így sokkal higénikusabb, mintha az ember a saját koszában áztatja magát.
A házirend szerint este 10óra után már nem lehet zajongni, mert a vékony falak miatt zavarhatja a többi szállóvendéget. Másnapra úgy kitakarítják a szobát és raknak rendet, mintha előtte még senki nem használta volna.
A reggeli is teljesen eltérő a megszokottól. Látványra és ízre is egyaránt elnyerte a tetszésemet. Főtt lazac, rizs, buggyantott tojás, miso leves, tofu, pácolt gyömbér, sushi alapanyag(mindenki ízlés szerint magának tekeri) sokféle kis beazonosíthatatlan falatka, mind különböző kis porcelán tálkában elhelyezve és természetesen zöld tea.
A berendezést már említettem, egyszerű, praktikus, a szobát belengi a fa és gyékény illata.
Az ablakon kikukkantva óriási termésű citromfa mosolyog.
Azt hiszem Kyoto bebarangolásához hosszú-hosszú időre lenne szükségem, annyi a látni- és megismerni való. Csak úgy céltalanul bandukolni az utcákon, egy-egy szentélyben elidőzni ameddig jól esik, ráérősen teázni. Sietősen, rohanva nem lehet, az biztos.
Bizonyos utcákban olyan mintha megállt volna az idő, régi fa épületek, ápolt kertek, zen kőkertek. Sokkal szimpatikusabb, mint Tokyo betonrengetege.
A templomok lenyűgöznek teljesen, nem tudok betelni a szépségükkel, varázslatos helyek.
Kyoto
2006 november 15. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Kyotoba mindenkinek melegen ajánlom, hogy ellátogasson, ha a szerencséje Japánba veti.
Itt sokkal inkább találkozhatunk az autentikus Japánnal. Kyoto sem kis város a maga 1,4 millió lakosával, a hetedik legnagyobb város Japánban.
Kyotoban 1700 templom és 300 szentély található. Tehát igazán van választék, hogy melyikben álljunk meg egy kicsit rohanó világunkban meditálni.
A régi, tradicionális és az új, modern sajátos elegyet alkot. Rengeteg régi fa épület, templom, varázslatos japán kertek, zen kőkertek, színes kimonós, tipegős japán hölgyek, riksák, teaházak tarkítják az elénk táruló képet.
Itt Kyotoban található egy nagyon híres zöld teázó. A földszinten üzlet van, ahol mindenféle zöldteás édességet és különleges zöld teákat, teás készleteket, kiegészítőket vásárolhatunk meg, az emeleten pedig a teázót találjuk. Természetesen zöld teát kértem, kísérőnek pedig zöld teás sörbetet, édes bab krémmel töltött rizsgolyókkal( ez a mochi) ékesítve. Nagyon finom volt, viszont akkora adagot kaptam, hogy csak a negyedét voltam képes elszopogatni, így is lefagyott a nyelvem, viszont az édes babos rizsgolyó a kedvencem lett.
Az üzletben és a teázóban minden összhangban van, kellemes hárzöld színben pompázik a fal, a dekoráció, a csomagolás, a lányok ruhája, innen üres kézzel egyszerűen képtelenség távozni, nem is teszi senki.
Apropó vásárlás, a Kyoto Craft Centerbe(Gionban) belépve elkapott a gépszíj. Egyszerűen nem volt menekvés. Szemet gyönyörködtető, míves, aprólékos kézműves termékek mekkája.
Gion negyedben sétálva úgy érzem magam, mintha „Egy gésa emlékiratai”-ba csöppentem volna. Olvastam a könyvet és a filmet is láttam, de akkor még nem gondoltam, hogy itt fogok sétálgatni…
Elegáns gésák, full sminkben igyekeznek dolgukra.
Shinkansen
2006 november 14. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Shinkansennel utazni igazán remek. 300 km/óra sebességgel száguldó szuper gyors vonattal élmény az utazás. A peronon felfestett számok mutatják, hogy melyik kocsi hol fog megállni és lám milliméterre pontosan ott áll meg ahol kell és másodpercre pontosan, késés kizárt, esetleg földrengés esetén előfordulhat pár másodperces késés, de azt is igyekeznek elkerülni. Japánban az idő pénz és ezt tiszteletben is tartják. A MÁV tanulhatna egyet s mást!
Az áramvonalas vonattest csak úgy csillog, mintha most vikszolták volna, belül úgy fest, mint egy repülőgép utastere. Kényelmes, tiszta és hangtalanul suhan, kellemesen ringat, nincs is kedvem olvasni, inkább a rohanó tájat nézem,- mert itt ki is látni ám az ablakon- zöldellő rizsföldek, kisebb nagyobb városok, de inkább nagyobb.
A kalauz szinte a bokájáig hajol, ahogy belép, így köszönti az utasokat. Széles mosollyal és hihetetlen alázattal kéri el a jegyet. A MÁV egérszagú, koszos vagonjaiban teljesen máshoz szoktunk. Istenem, mikor lesznek Magyarországon ilyen vonatok? Attól tartok soha!
Érkezik a mozgó büfékocsi, mindenféle finomság közül lehet választani, művészi módon elkészített sushik széles választéka zavarbaejtő.
koszt a Shinkansenen
Japánul és angolul tájékoztatják az utasokat, hogy mi lesz a következő állomás. Japánul kellemes csilingelő hangon, angolul kicsit kimértebben hangzik.
Sajnálom mikor véget ér az utazás és begördül a vonat Kyoto állomására.
Ilyen állomást is ritkán látni, gigantikus méretű és high-tech. Az információs pultnál ellátnak mindenféle hasznos prospektussal és térképpel.
Először, még az itthonról, interneten lefoglalt ryokant keresem meg, ami egy kis bolyongás után sikerül is. A ryokan, tradicionális japán szállás.
A Ryokan Shimizu igazán takaros, friss fa illat csapja meg az orromat, még egészen új lehet. A bejáratnál, óriási méretű kopogtató macska fogad, szép rendben sorakoznak a vendégpapucsok, a cipőket szekrénybe kell rejteni .
Két fiatal srác vezeti, nagyon kedvesek és mosolygósak Kívül, belül minden fa. A szobában tatami, alacsony kis asztalkán csinos teázó készlet, hozzá két gyékény párna.
Az ablakon eltolható rizspapír árnyékoló, a beépített szekrényeken szintén ilyen tolóajtó. Minden tipp-topp és ízléses. Vállfán egy sötétkék-fehér mintás kimonó és fonott kosárkában a mindent tartalmazó piperetáska.
Mivel minden fából van, fontos a tűzvédelem, így minden szoba előtt egy vödör víz és tűzoltókészülék, a biztonság kedvéért!
Mielőtt belépünk, ajánlatos kezet mosni!
Bérelj kutyát!
2006 november 12. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
A kutyáknak semmi okuk nem lehet panaszra, a szigetországban, kivéve azoknak az egyedeknek akik bérelhetők…
Imádják a kutyákat, kiemelten bánnak velük, habár az öltöztetést hanyagolhatnák. Elképesztő szetteket erőltetnek rájuk. Vannak olyan üzletek is, ahol megvehetjük a saját ruhánkat is és a kutyánkét is, természetesen teljes összhangban stílusában, anyagában.
Azok akik, lakáskörülményeik miatt(pici alapterület) nem tarthatnak kutyát, azoknak ott van a bérlés lehetősége. Mindenféle típusból és méretből lehet választani, 1 órára 5000 jen, kb.: 10.000 Ft. Hétvégén kígyózó sor áll a kutyakölcsönző előtt, tehát igény van rá. Más kérdés, hogy a kutyák mit szólnak hozzá, elképzelni is nehéz, hány alkalmi gazdihoz kell alkalmazkodniuk szegényeknek
A kutyakozmetikák minden luxussal felszereltek és a kirakatból látni lehet, hogy szépülnek meg a kis házi kedvencek. Az utcákon elhanyagolt ebet nem is látni, jófésültek, frissen mosottak.
Furcsaságok
2006 november 11. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy a játéktermek, minden időszakban, de főleg éjszaka zsúfolásig vannak. Dübörög a zene, és ahány féle játék- és nyerőgép annyi féle plusz hangforrás. Én öt perc után megbolondulnék. Öltönyös yuppiek, őszülő halántékú komoly üzletemberek, háziasszonyok, iskoláslányok és még hosszan sorolhatnám…ülnek a villódzó gépek előtt és eszeveszett módon nyomkodják a gombokat.
Munka után(ami itt nem 8 óra) a férfiak még beülnek együtt egy-egy italra(többre nem nagyon mert nem bírják az alkoholt, hiányzik a szervezetükböl az a bizonyos enzim), utána pedig irány a játékterem. Haza csak aludni járnak. Az induri-picuri lakásokban mást nem is nagyon lehet csinálni. Az 50 négyzetméteres lakás itt már luxusnak számít. Mayumi mesélte, hogy ők öten laknak egy lakásban, ami 46 négyzetméteres. Ő 29 éves és otthon lakik. Nagyon drága a lakás, a vásárlása és bérlése is egyaránt. A gyakori földrengések miatt fűtési rendszer nincs a lakásokban, szeles, hűvős időben igazi kis viharsarokká válnak a kis lakások. /Szerencsére ezt csak hallomásból tudom./ Éppen ezért mindenféle melegítő kütyük léteznek; kézmelegítő egérpad, fűthető wc ülőke, elektromos szőnyeg…és természetesen van minden lakásban földrengés esetén használandó egységcsomag is, aminek tartalma egy sisak, elemlámpa, kisbalta, takaró,nedves kéztörlő, wc papír, dobozos víz, keksz. Bezzeg a szállodai szobában csak egy kisbaltát és egy elemlámpát találtam.
A japán lakáskultúra elnyerte tetszésemet, minimalista, letisztult formák. A Távol-Kelet legnagyobb lakáskultúra kiállításának résztvevőjeként betekintést nyerhettem a lakberendezés eszenciájába.A hangulatos, letisztult, harmonikus enteriőrökbe teljesen beleszerettem.
A divat tekintetében azonban a sokszínűség jellemző.Ha Shinjuku negyedbe megyünk szobalányok, babák, punkok…jönnek velünk szembe, mint egy jelmezbálban. A legmenőbb, a szobalány és a baba ruha/jelmez lehet, ebből látni a legtöbbet. A biznisz negyedben kizárólag öltöny és kosztüm, főleg fekete. Az óvodások, iskolások egyenruhában feszítenek.
A tévhittel ellentétben, a japán férfiak magyar szemmel nézve is jól néznek ki( nem alacsonyak, mint a kínaiak), szép vonások, dús fekete haj. A nők nagyon szép arcúak, filigránok. Elhízott japánt ritkán látni.
Plasztik kaja
2006 november 10. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
A szálloda, az óceánparton tör az ég felé. Szerencsére csak a tizediken kaptam szobát. 13-as gomb nincs is a liftben, gondoltak a babonásakra is. A szálloda hermetikusan zárt, ablakok nem nyithatóak, süppedő növénymintás padlószőmyeg, labirintus szerű folyosók. A szoba elegánsan berendezett, még a fürdőszobából is isteni a kilátás, fürdés közben is lehet bambulni a város éjszakai fényein. Kár volt cipelni a jól megtömött neszeszert, minden megtalálható kis csinos kosárkákba rendezve, Shisheido-nál alább nem adják.
A reggelinél válaszhatok, vagy amerikai stílusú reggelit szeretnék, vagy a 30. emeleten japánt. Minden újra nyitott vagyok, de elsőre az amerikait választom. A reggeliző étterem elegáns, pasztel virágcsodákkal ékesítve, a választék pazar.
A japán metró egy csoda, kivéve persze a reggeli és a délutáni csúcsforgalmat, ezeket a kritikus időszakokat erősen ajánlott mellőzni, különben vadidegenekkel összepréselődve, lélegzet visszafojtva kell utazni, kapaszkodásra ekkor nincs is lehetőség, de fölösleges is, hiszen megtart a tömeg.
.JPG)
Tiszta, kultúrált, firka és rongálás mentes, magyar szemnek üdítően szokatlan. A metróhálózat első pillantásra ijesztőnek tűnhet, oly kusza és színes, de megtanulható. Persze volt egy kis kezdeti malőr: fél órás bolyongás a föld alatt, óriási kérdőjelként, a kiutat keresvén.Ha nem lennének angolul is kiírva az eligazítások, akkor talán napokra is lent ragadnánk, ehhez hozzá kell tennem, hogy a japánoknak csak töredéke beszél angolul, az angolul beszélőknek elenyésző százaléka mer is megszólalni, ha segítséget kérnek tőlük az utcán.
Több étteremben nincs angol nyelvű étlap.Hiába,merészen élni tudni kell! Aki bevállalós az itt tobzódhat. De azért akad mankó. A kirakatban plasztik gasztronómiai csodák pompáznak, teljesen élethű mása, annak amit aztán később elénk szervíroznak. Erre külön iparág épült. A plasztik kaja gyár. Enélkül kicsit nehezen sikerülne választani az étlapról.
Imádom a japán konyhát!!Finom, ínyenc, még egészséges is és nem hízlal! Kell ennél több? Miso leves, sushik gazdag választéka, ropogós kéregben sütött zöldségek, rákok…hmmm. Az algás rágcsálnivalók is említést érdemelnek, rengeteg változatuk van, finomak és pikánsak.
A szaké különösebben nem fogott meg. Viszont a lépten nyomon található italautomaták választéka már igen. Zöld teák arzenálja(ízesítés nélkül persze), ízesített vizek, jeges kávék, csupa olyan ital ami valóban frissít és üdít. A cukros lónyál itt nem divat. Kedvencem a jázminos zöld tea és az Aquarius víz. Ez utóbbi színe opálos, kicsit tej szerű, íze finom citromos, enyhén édes. 150 yen és már gördül is ki a választott nedü.
Illatfelhő
2006 november 28. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita
Imádom a füstölőket, most már a japán füstölőket különösen. Sokkal finomabb és lágyabb az illatuk, nem olyan szúrós, mint némelyik indiai változatnak.
Véletlenül betévedtem egy eldugott kis tokiói utcában lévő füstölő üzletbe. Belépve rögtön elkapott a pánik, hogy melyiket válasszam, 666 féle jobbnál jobb, kiváló minőségű füstölő közül igazán nehéz választani, hozzá kell fűznöm, hogy a csomagolásra is óriási hangsúlyt fektetnek, így még inkább kelletik magukat és még nehezebb visszafogni a birtoklási vágyat. Nem csak füstölő pálcikák, hanem más egyéb illatanyagok, olajok buzdítják vásárlása a megszállottakat. Úgy látom nem vagyok ezzel egyedül, többen lázasan szaglásznak, válogatnak. A füstölőnek itt külön kultúrája van!
A választásom végül egy zöld teás, „eső áztatta erdő”, vadszilvás, jázminos, szegfűszeges változatra esett. Grátiszba kaptam még egy miniatűr dobozos levendulásat is. Gondolom látták rajtam a határtalan lelkesedést. Kölcsönös hajlongások közepette hagytam el a finom illatú üzletet, legszívesebben mindegyikből vettem volna!
Oldal ajánlása emailben
X