Japán művészeknél

2006 december 20. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita |

 

Irány Ginza, –  a luxust megtestesítő városnegyed, ahol egymást érik a galériák,kávézók, divatguruk üzletházai –  vendégségbe egy festőművész párhoz.

A japánokról tudni kell, hogy zárkózottak, nagyon kedvesek, udvariasak de azért tartják a három lépés távolságot, az otthonukat pedig teljesen magánszférának tekintik. Így még inkább értékeltem, mikor egy művészházaspár meghívott harmadmagammal magukhoz vendégségbe.

A fiatal festőművész pár egy új építésű házban él, a berendezés meglehetősen puritán, minden fehér, a falak, a padló, a bútorok, így kellően érvényesülnek a falakon a saját pasztell alkotásaik. A sarokban pedig egy óriási színesre festett kéz uralja a teret. Hívtak barátokat is és rögtön az érkezésünk után mindenkiről készítettek egy-egy polaroid fotót, amit aláírtunk egy ezüst színű filctollal és felkerültünk arra a falra, ahol a világ minden tájáról érkezett barátok, ismerősök  sorakoztak, de magyar még nem volt a vendégtáblán. Most már igenJ .

Nagyon kedvesek és aranyosak voltak, kellemesen elcsevegtünk és nagyon érdeklődőek voltak Magyarországot érintően.

 

 

Már kezdtem elveszettnek érezni magam a felhőkarcolók, óriáskivetítők,  többszintes alul-és felüljárók között, tehát nem volt más választásom, mint Asakusába menni  az ősi Tokióba.

 

 

A templom előtt hosszú bevásárló utca buzdított  ajándékvásárlásra. Gyönyörű legyezőket, japán papucsot, evőpálcikákat szereztem be. Na de félre a vásárlással! A templom gyönyörű volt kívül belül. Előtte füstölőt lehetett venni , szantál illatút. Persze, hogy nem hagytam ki a lehetőséget. A kis füstölő köteget, meggyújtás után egy óriási bronz üstben helyezte el mindenki, közben legyező mozdulatokkal a füstöt magunk felé kellett hajtani, hogy megtisztuljunk lelkileg.

 

Eszembe jutott az egyik kedvenc filmem az Elveszett jelentés – Lost in translation, Sofia Coppola teljes egészében Japánban forgatott filmje.

 

Dióhéjban a történet azok kedvéért akik nem látták:

Bob és Charlotte amerikaiak és mindketten éppen Tokióban, egy számukra teljesen idegen kultúra világában  tartózkodnak. Bob filmsztár, aki egy whisky-reklám forgatására érkezett a városba, Charlotte pedig  munkamániás fényképész férjét kísérte el.
Az álmatlanság  egymás mellé sodorja a két elveszett embert: Bob és Charlotte útjai egy éjszaka a luxusszálló bárjában keresztezik egymást. A véletlen találkozásból rövidesen meglepő, titokzatos barátság szövődik a középkorú filmszínész és a hamvasan fiatal lány között.
Charlotte és Bob együtt kószálva fedezik fel Tokiót, s a helybéliekkel való találkozások révén számos harsányan vidám élményben lesz részük.
Az Elveszett jelentés csodálatosan fényképezett, megindító humorú vígjáték, mely kifinomult érzékenységgel ábrázolja az emberi kapcsolatok sokféleségét. Számomra nagyon speciális hangulata van a filmnek.