Nara

2006 november 19. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita |

 

Kyototól csak egy kőhajításnyira van Nara, vétek lett volna kihagyni. Ide nem Shinkansennel, hanem egyszerű mezei vonattal lehet eljutni. A japán egyszerű mezei vonatot az otthoni első osztályú IC-vel azonosíthatjuk be. Alig negyven perc az út.

Nara híres neves parkjáról és a Todaiji templomáról ismeretes, ami a legnagyobb fa templom Japánban.

A parkba érve úgy érzem magam, mintha egy mesébe csöppentem volna barátságos őzikék amerre a szem ellát, már kezdem hiányolni a mézeskalács házikót. Körülbelül 1500 őz él itt a parkban idilli körülmények között.

 

 

 Meglehet őket simogatni, nagyon kedvesek, addig amíg meg nem veszi az ember nekik az őzike kaját, erre több helyen is  van lehetőség, olykor az őzikék provokálják ki, hogy vegyünk már nekik egy kis nasit. Amint meglátják és meghallják az őzkaja zacskó csörgését, az ártatlan kis bájos őzek egyszer csak átváltanak rámenős, agresszív stílusba, csordába tömörülve indítanak támadást a kaja mielőbbi megszerzéséért.

 

Egy olasz hölgy úgy megijedt, hogy a levegőbe repült a zacsi, mert Bambi már a ruháját kezdte kóstolgatni. Pedig nem állnak az éhhalál szélén, mert szinte kivétel nélkül minden látogató elcsábul a nagy barna szemek és hosszú rezgő szempillák láttán és vesz a csemegéből nekik.

 

A park belseje felé haladva lassan bontakozik ki a fák közül a Todaiji templom látványa. Elképesztően nagy, szinte letaglóz! A legnagyobb fa templom egész Japánban.

 

A templomban 16 méter magas bronz Buddha fogad. Érezni a kisugárzását. Komolyan. A templomot úgy építették meg, hogy a Buddha fejével egy magasságban van egy ablak és mikor oda ér a Nap, arany fénybe öltözteti az arcát. Időtlen időkig tudnám nézni, szinte mágnesként vonz.