Élet a ryokanban

2006 november 16. | Szerző: Hama Yanagita azaz Hazám Anita |

 

 

 

 

A ryokanban kényelmes kimonóban és papucsban flangálunk, igazán családias a légkör.

 

 

A fürdőszoba más, mint amit otthon megszokhattunk. A tusoló külön van, sokkal alacsonyabb, egy kis ülőkére ülve, először le kell zuhanyozni és hajat mosni és csak ezután, tisztán  lehet elmerülni  nyakig a forró vízben. Így sokkal higénikusabb, mintha az ember a saját koszában áztatja magát.

 

A házirend szerint este 10óra után már nem lehet zajongni, mert a vékony falak miatt  zavarhatja a többi szállóvendéget. Másnapra úgy kitakarítják a szobát és raknak rendet, mintha előtte még senki nem használta volna.

 

A reggeli is teljesen eltérő a megszokottól. Látványra és ízre is egyaránt elnyerte a tetszésemet. Főtt lazac, rizs, buggyantott tojás, miso leves, tofu, pácolt gyömbér, sushi alapanyag(mindenki ízlés szerint magának tekeri) sokféle kis beazonosíthatatlan falatka, mind különböző kis porcelán tálkában elhelyezve és természetesen zöld tea.

 

A berendezést már említettem, egyszerű, praktikus, a szobát belengi a fa és gyékény illata.

Az ablakon kikukkantva óriási termésű citromfa mosolyog.

 

 

Azt hiszem Kyoto bebarangolásához  hosszú-hosszú időre lenne szükségem, annyi a látni- és megismerni való. Csak úgy céltalanul bandukolni az utcákon, egy-egy szentélyben elidőzni ameddig jól esik, ráérősen teázni. Sietősen, rohanva nem lehet, az biztos.

 

Bizonyos utcákban olyan mintha megállt volna az idő, régi fa épületek, ápolt kertek, zen kőkertek. Sokkal szimpatikusabb, mint Tokyo betonrengetege.

 

A templomok lenyűgöznek teljesen, nem tudok betelni a szépségükkel, varázslatos helyek.